Középkori scriptor

Az írás mint alkotó tevékenység, a közlés egyik formája alapvetően fogalmazást, illetve kreatív írást jelent.

Gyakran írásnak nevezik még a nagyobbirodalmi művek létrehozásának mesterségét. Ez az eredeti jelentés kiterjesztése, amely így a hosszabb szövegek írását is magába foglalja (érdekes módon, ha ezt írógéppel vagyszövegszerkesztővel végezzük, azt, mint fizikai tevékenységet gépelésnek nevezik, míg a betűk, szavak és mondatok létrehozásában szereplő szellemi tevékenységet írásnak.) Ebben az értelemben az írás a narratíva, aszépirodalom, a fikció, a versek és a levelek, továbbá egyéb írásművek (szkriptumok) előállítására vonatkozik.

Az esetek többségében az írás a létrejövő szöveg későbbi elolvasása céljából történik, főként más emberek által. Kivétel lehet ez alól például a napló vagy a szabad írás (free writing). A levelek között megkülönböztetnek fiktív és misszilis levelet attól függően, hogy ténylegesen elküldésre szánják-e.

Az írás, mint olvasható jelsorozat 

Öt karakter az Indus-völgyi civilizáció, más néven Harappá-civilizáció írásjelei közül

Írásnak nevezzük írásjelek (például betűk) rögzítését (lejegyzését) valamilyen hordozón olyan céllal, hogy azokból a későbbiekben értelmezhető szöveget hozzunk létre. Az írás gondolatok, fogalmak kódolása, melynek fordított művelete az olvasás. A feljegyzésre használt eszköz vagy eszközök, valamint azok hordozójának száma szinte végtelen, bármivel lehet írni, ami jelet hagy valamilyen felületen. Írás készült már atomi szinten is. Még egy rizsszemre is lehet hosszú szöveget írni. Az írás tartóssága lényeges, hiszen általában a rögzítésnek az ismeret megbízható és hű átadása a célja. Ám vannak kifejezetten rövid távú, ideiglenes írások is, mely változatainak az elektronikus eszközök széles teret adnak (például csevegőprogramokban, üzenetküldő rendszerekben).

Az írás fajtái 

Az írás lehet betűírás, szövegírás, gyorsírás (sztenográfia), szépírás (kalligráfia), falfirka (graffiti), rovásírás, szótagírás stb.

A kézírás során egy egyenletes felületen nyomot hagyó eszközzel az író személy rendezetten jeleket, betűket rajzol.

Gépírás során az író személy egy eszköz közvetítésével rögzíti a szabványos jeleket; ennek sebessége gyorsabb, de külön gyakorlatot kíván.

Nem nevezzük írásnak a nyomtatást, mely során egy eszköz program alapján állít elő szöveget, közvetlen emberi tevékenység nélkül.

Az írás kialakulása 

Úgy tartják, hogy az írás egyszerű ideogrammok rajzolásából alakult ki: például egy alma rajza jelölte az almát, és két láb lerajzolása mutathatja a járás vagy állás fogalmát. Ebből a kiindulásból azután a jelek elvontabbakká váltak, végül olyan szimbólumokká fejlődtek, amelyek látszólag nem kapcsolódnak az eredeti szimbólumhoz. Például a latin N betű valójában az egyiptomi hieroglifából ered, amely az n hangot jelöli, de a víz hullámait ábrázolja – ugyanis az egyiptomi nyelvben a víz szava csak egy mássalhangzóból (n) áll, és a kép idővel nemcsak a víz fogalmát, hanem az n hangot is jelölte.

A kommunikációs célú írásra tett kísérletet spontán megfigyelték nem embereknél is. Az USA-ban két bonobómajommal, Kanzival és Panbanishával való munka példa egy ilyen esetre. A példák ritkák, de a bonobó „írás” eredete analógnak látszik az emberi írás eredetével.

A toll és a papír használata történelmileg előbb volt, és azt is lehet állítani, hogy a gépes írás csak az írás analógiája. Ennek ellenére a gyakran használatos írás szó a látható betűk fizikai vagy elektronikus eszközökre való rögzítését jelenti.

A nyugati világban ez azt jelenti, hogy betűket írunk egymás mellé, hogy azokból szavak és mondatok szülessenek. Az ideogramokat használó kultúrákban minden egyes írásjel egy szót vagy egy fogalmat jelent, és azok rakhatók össze mondatok megalkotására.

Az írás története 

Barlangrajzok (i. e. 25000) 

A megtalált legősibb képeket több mint 25 000 évvel ezelőtt készítették akőkorszakban, faágakkal, éles kövekkel vagy az ujjaik segítségével. Festék gyanántfaszenet, földet vagy növényi színezőanyagokat használtak. Az ősemberek annak érdekében hogy emlékezzenek dolgokra vagy hogy üzeneteket hagyjanak, képeket festettek a barlang falára, sziklákra, csontokra vagy vizes anyagra. Az évek során a képek fokozatosan szimbólumokká váltak, majd pedig betűkké, amelyek ábécéket alkotnak a hangok megjelenítéséhez.

Sumer ékírás (i. e. 3500) 

Az írásrendszerek egyik legkorábbi példája a sumeroktól származik, akik a Közel-Keleten éltek nagyjából i. e. 3500 és i. e. 2000 között. Az itt talált legősibb agyagtáblák nagy részén egyszerűen csak az ellátmányt vagy a pénzügyi elszámolást találjuk. Az ékírás nevét onnan kapta, hogy ék alakú, mivel a feliratokat egy nádszál vagy bot (íróvessző) háromszög alakú végével készítették nedves agyagtáblákra. Az ék alakú jeleket úgy kombinálták, hogy szimbólumokat alkossanak, amelyek tárgyakat vagy fogalmakat jelentenek. Kezdetben több mint 2000 különböző szimbólumot használtak, de a sumérok fokozatosan lecsökkentették az ábécéjüket kb. 600 szimbólumra.

Hieroglifák (i. e. 2000) 

Míg az ékírás Mezopotámiában volt elterjedőben, egy más fajta írás alakult ki a közeliEgyiptomban. Körülbelül i. e. 3000-től az egyiptomiak egy gyönyörűen stilizált képírást használtak, amit görög neve után hieroglifáknak hívunk („szent véset”). Külön jelek voltak a tárgyaknak a fogalmaknak és a hangoknak, beleértve egy 24 jelből álló ábécét, ami külön betűket jelentett. 5000 évvel ezelőtt az egyiptomi írnokok már használtak papírt (papiruszt), tollat és tintát. Még ma is láthatjuk írásművészetüket sírokon és templomokon a Nílus mentén.

Görögök (i. e. 500) 

Körülbelül i. e. 500-ra az ókori görögök már olyan ábécét használtak, amely nagyban hasonlít a miénkhez. Tulajdonképpen az ábécé szó is az első néhány görög betű nevéből ered. A görög ábécé a föníciai írásrendszerből fejlődött ki. A föníciaiak nagyszerű tengerészek és kereskedők voltak, akik a Földközi-tenger mentén számos országgal kapcsolatban voltak, így az írásukat is elvitték hozzájuk. A görögök azonban további jeleket alkottak a magánhangzók megjelenítéséhez, mivel a föníciai ábécé csak mássalhangzókat tartalmazott. A görögök papiruszra, viasztáblára és cserépre is írtak.

Rómaiak (i. e. 100) 

Amikor a rómaiak meghódították Görögországot az i. e. 1. században magukkal vitték a görög ábécét is, és megváltoztatták számos betű formáját. (Az angol ábécé betűi közvetlenül a római ábécéből származik, habár három betűt még hozzáadtak: a J az U és a W betűket). A rómaiak négyzetes nagybetűket használtak a kőbe vésett felirataiknál, és lekerekített betűket a papiruszra, viaszra vagy pergamenre való írásnál. Mindennapos használatra kifejlesztettek egyfajta folyóírást (dőltbetűs írás), ahol a betűket már össze is kapcsolták.

Rovásírás 

Mielőtt őseink a Kárpát-medencébe érkeztek volna, már rendelkeztek saját írással. Ezt hívjuk magyar rovásírásnak. A rovásírás története már jóval a honfoglalás előtt kezdődött, és helyenként még néhány száz éve is használták. A kereszténységfelvételével mint pogány emléket üldözték, egy törvény értelmében a rovásírásos emlékeket begyűjtötték, elpusztították, az írástudókat pedig kötelezték a latin betűs írásmód használatára. Mivel a kora középkorban az írástudók főként latinul fogalmaztak, az új írást pedig még nem igazították a magyar nyelv sajátosságaihoz, a társadalom alsóbb rétegeiben tovább élt a rovásírás. Mint az írás neve jelzi, azt "rótták", főleg fára (botra) esetleg kőre. Az íráshordozó anyagok természetéből ered az írás szögletes formája és gyorsírás jellege. Az írás irányultsága (jobbról balra) abból fakad, hogy botra írás során a botot bal kézzel fogták és jobb kézzel haladtak balra. A magyar rovásírás jól tükrözi nyelvünk jellegzetességeit, és széles körű használata óta eltelt mintegy 1 évezred ellenére is kiválóan alkalmas a hangzó beszéd lejegyzésére. A jelek szerint a magyar rovásírás az utóbbi években újra reneszánszát éli, és egyre többen tanulják meg. Latin betűs írásunkat természetesen nem fenyegeti, de számos területen jól alkalmazható. Egyre többen vésetnek be például: székelykapubarovásírásos szövegeket. Igen tetszetős névjegyek készíthetők vele. Ez utóbbiak a rovásírás egy igen dekoratív fajtáját használja. Sokan titkosírásként használják, mint ahogy az sokszor történt a múltban is. A magyar rovásírás egyfajta egzotikum a kívülálló számára, és nem utolsó sorban kultúránk fontos része.

A kész írás sorsa 

Az írás a szerző munkája. A legtöbb szerző célja az írás kiadatása, megjelentetése. Az írást sok esetben a leíró vagy gépíró önti végső formába, hibáit (például stílus, helyesírás) a korrektor javítja, a szöveget a szerkesztő módosítja vagy átírja, míg acenzor sajátos szempontjai szerint meghúzza, megcsonkítja.

Ezután a szöveget a tördelőszerkesztő vagy a nyomdász kiadásra előkészíti, és az írás már nem kéziratként (manuscript), hanem nyomtatványként jelenik meg, kerül a nyilvánosság elé, hogy azután mások elolvassák és szükség szerint hivatkozhassanak rá.

Bibliográfia 

• Ankerl Géza: Anyanyelv, írás és civilizációk. Budapest, Magyar Egyetemi kiado, 2004. ISBN 9638033657

Külső hivatkozások

• A Scripta /írás/ c. weboldal

Lásd még 

• (angolul) Írásrendszerek (ancientscripts.com)
• (angolul) A Föld országainak írásrendszere (geonames.de)
• Láng Attila D.: Íráskalauz
• Ősi jelrendszerek azonossága
• en:Sequoyah#Creation_of_the_syllabary Sequoyah és a cherokee írásrendszer megalkotása - angol Wikipédia